Én vagyok az, amit hûségesnek lehet hívni egy hibára. Bűntudatot éreztem az apró "elárulások" miatt, mint egy másik búza, mint a szokásos helyem, ahol mindenki nevét ismerem, vagy elfelejtettem egy középiskolai ismerős születésnapját. Nyilvánvaló, hogy ez nem nagyon konstruktív módja a gondolkodásnak, de ugyanez a kötelességi értelem hajlamos átjutni arra a módra, ahogyan kezelem a hajam készítését. Még gyerekkoromban is nagyon hűs